Parker
Szandekosan halad a leheto leglassabban a varos utcain.

Dylan
Tovabb tamazkodik csendben a lany hata mogott es a konyv sorait olvassa egyutt a lannyal.
-Emlekszem,mikor anno a nagyi hangosan olvasta nekunk,bar meg nem ertettem annyira,megis ez volt a kedvenc reszem a konyvbol:..."...Mintha egyek lettünk volna. Amikor mondani akartam neki valamit, ő kinyitotta a száját és elmondta ugyanazt. Utána voltak azok a pillanatok, amikor a mellkasán pihentem és hallgattam a szívverését. Majd rájöttem, hogy a szívünk egyszerre ver. Nekem megadatott az a lehetőség, ami keveseknek, hogy Isten direkt az én kedvemért alkotott egy embert, csak nekem..."-idezi fel a lanynak a szoveget.