Dylan
A lanyra mosolyog es vegigsimit arcan mikozben a vonal masik vegen hangos nevetes tor ki.
-'Te megint berugtal es kepzelodsz?..'-kerdi szorakozottan.
Elveszi fultol a mobilt es a lany fele nyujtja.
-Nem hisz nekem...-mosolyog ra,mikozben atadja neki a telefont.

Keyla
Felall a szekrol es athajolva a zongora belsejeben kezd kaparaszni.
-Azt hiszem meg mindig itt van..-kutat tovabb majd kis ido mulva elohalaszik egy osszerongyolodott futetet es visszahuppan a helyere.Lapozgatni kezdi.

Marco
Kivancsian hajol a fuzet fele es bele - bele olvas a lany irasaiba.Vannak ott felbe hagyott munkak,egy-egg gondolat de a legtobbjuk megfelelne akar szerelmes versnek is.
-Wow Keyla...igazan tehetseges vagy..mikor irtad ezeket?-pillant meglepve a lanyra.

Keyla
-Ugy 16-17 eves koromba...-nevetve megcsovalja a fejet.-...ugyan mindbe belekezdtem de egyet sem fejeztem be...Csak gondoltam egy kis inspiralodasnak ez se rossz.-von vallat.