2015. június 7., vasárnap

Steven

-Muszaly jol lennem - kabulni kezdett,szedulni,majd ismet hanyinger gyotorte - muszaly addigra jol lennem,muszaly... - mintha Keyla ott se lenne,mintha nem lenne on maga - muszaly ott lennem
Keyla
Még időben megragadja a fiú karját,mielőtt az összeesne.
-Szerintem te még nagyon nem vagy jól..
Steven

-Csak kepzelodtem,azt hittem all ott valaki,csak nagyon faradt vagyok - fogja magat es fel all,alig bir mozogni,neki tamaszkodik a fanak,a leptei azt sugaltak,hogy ossze esik ha nem ul vissza.
Keyla
Látja,hogy a fiú furcsán néz ezért hátra pillant de nemlát senkit.Sőt még Williamet se.
-Mi az?-kérdi mikor ismét Stevenre néz.
Steven

-Ohajtasz meg valamit ? -kerdezi a lanyt...
*Alig varom,hogy.....*-hirtelen eszre veszi a lany mogott azt a fickot akit Farkas kuldott utanna az uzenettel.
A lanyt figyelte,a fazon hatul felmutatta ket ujjat.
Erre azonnal ertette az uzenetet,majd pislantott egyet a lany szemebe,hogy megertette az uzenetet.
A ficko,par masodperc alatt el is tunt

Keyla
Nem mondd semmit,csak figyeli.
Steven

-Ertem,koszonom...Keyla...hogy segitettetek - tekintete semit mondo volt,rideg es akar milyen kedvesen beszelt vele valaki akkor is ilyen volt.
Keyla
-Keyla.
Steven

Hanyinger gyotri,nem erzi valami jol magat,fal feherre valtozik az arca,majd neki vagodik a fanak.
-Eleg ramatyul vagyok,de hamar rendbe fogok jonni...- a hideg tekintete nem valtozott,de...ismet egy konycsepp csordult le az arcan - Amugy,meg nem tudom a neved.
Keyla
Mély levegőt vesz,ahogy továbbra is figyeli.
*Nem valami megnyugtató.*
Steven

-Ne aggodj,el fogok tunni,ha vege a dolgomnak...Tobbet sose fogsz latni...
Keyla
-Nem kell hálálkodnod.Csak szeretném tudni mi folyik itt.-alig láthatóan megrázza a fejét.
-Te nem idevaló vagy..
Steven

-Nem tartozik rad.Annyit megigerek,hogy meghalalom amiert megmentettetek.De most hagyj magamra.
Keyla
Összevonja a szemöldökét.
-Elmondanád végre ki a fene vagy?-közelebb lép hozzá.
Steven

Ra nez a lanyra,a leggveszelyesebb tekintetevel,hideg,akar olesre is keszen,majd mikor eszre vette,hogy ki az,a komor es igen hideg tekintetevel a szemebe,lehajtja a fejet,majd egy konnyepp csordul le az arcan.
Keyla
A fiú elé érve mérgesen belerug annak cipőjébe,mikor az felriad álmából összefonja a karjait maga előtt és úgy néz le rá.
-Mi a fene volt a tegnap éjszaka?-komoran figyeli.
Steven

Annyira faradt volt,hogy elaludt,ismet elo jott a remalma.
*Jane...Jane...Jane ne,ne...ne...Farkas ne tedd!!*
Keyla
*Megvagy!*
Határozott léptekkel indúl meg az udvaron,komor tekintettel figyeli Stevent.
Steven

Leszal,majd leul a fa ala,mert annyira faradt,hogy fel,nehogy le essen.